Ez a szállás jutott eszembe a Nagy Diófa utcai kapualjon belépve; az egykori belső udvart oly sőrőn lepték el a lapulevél-szerő növények, hogy közöttük meghitt, szeparált zugokat alkotnak a lassan kötelező romkocsma-berendezési tárgyak; lepukkant, de átfestett kerti székek és asztalok. Felületes szemlélőként nem tudtam eldönteni, hogy a felsőbb szinteken lakók koedukált, vagy szeparált szobáikba vonultak e vissza, de az biztos, hogy a gangon legalább akkora élet folyt, mint a bokrok között. Használatba vették a földszinti ping-pong szobát is.

A burjánzó növényvilág az épített dekorációra is kihat; Vámos Rousseau-t idézi a bejárat, ütvefúróra hajazó óriás répa-szobor áll a placcon, mellé, a falra felfestve egy méretes ásó, feljebb, a homlokzaton gigantikus cseresznyék. A kortárs képzőmővészet mővelői is nyomot hagynak maguk után; szárnyas oroszlán frízek tekintenek elszántan maguk elé, maszkok, portrék a sarokban, festett vásznak lógnak az első emeletről, plüssállatok kerülnek vitatott beállításokba. Esteledik, helycsere és támadás; hostellakók nekivágnak a pesti éjszakának, a pesti éjszaka szereplői pedig beülnek a lapulevelek és leanderek közé.