A Kőleves kert története szépen mutatja a VII. kerület életében zajló átalakulásokat. Ahol korábban a Kiskacsa Vendéglő volt, most a Kőleves Vendéglő fogadja a látogatókat, a mellette lévő háznak pedig hőlt helye - de a helyén tátongó foghíjtelek ideális helyszín egy kerthelyiség számára.
Bár itallal egyensúlyozni a pult és a színesre festett kerti székek közt tavaly se volt egyszerő és idén sem az, a vastagon leszórt kavics miatt, a Kőleves kert mégis az egyik kedvenc belvárosi helyünk. A vendégeken végignézve, nem kerülik el az utca túloldalán lévő Táncmővészeti Főiskola növendékei, de több kiskorú is idehozza a szüleit - ők középen álló pult tetejéről lógó hintákat, vagy a játszósarkokat foglalják el délutánonként.
Estére előkerülnek a hamutartók, a pokrócok, megtelik a biciklitároló, a kocsmák népe belakja a helyet, egymásnak adják a falusi budira hajazó mellékhelyiség kilincsét. Az egészben van valami békés vidéki és meseszerő -mintha gyermekkorunk vidéki kocsmájáról (ahol a felnőtteknek sör és cigi, nekünk pedig fagyi vagy szörp járt) készült fényképet színezték volna ki és illesztették volna be a málló-épülő hétkerről szóló fényképalbum közepére.